Seiko Neuchatel

Erős kezdés, még erősebb folytatás

Az évtized elején megjelenő prémium modell, a Grand Seiko a technikai fejlesztésekkel magasra tette a lécet. Ezek során a mérnökök megtanulták, hogyan kell felkészíteni egy szerkezetet akár az extrém pontosságra, akár az átlag feletti tartósságra és megbízhatóságra.

Ez mind segítette őket abban, hogy újabb és újabb vizekre evezhessenek, szinte szó szerint, hiszen a hatvanas években jelentek meg a SEIKO első búvár modelljei, melyek máig meghatározó elemei a kínálatnak.

Seiko búváróra

1965 – az első japán búváróra megjelenése

A tokiói olimpia után egész Japán újjáéledhetett a háború utáni időkből, és rohamos fejlődés vehette kezdetét. Ennek az egyik eredménye lett, hogy az óragyártásban is felvették a kesztyűt az európai versenytársakkal, és a búvárórák fejlesztése megkezdődhetett.

Ezeknél az óráknál elsődleges a nyomásállóság, így a fejlesztések is ebbe az irányba indultak. 1965-ben jelent meg az első búvár modell, mely a legendás  6217-62MAS néven vált ismertté. 150 méteres vízállósága kiemelkedő volt, és megjelentek vele a búvárórák jellemzői is: széles, víz alatt is jól olvasható mutatók és indexek, és a forgatható funkciógyűrű (lünetta).

Seiko búváróra

Korabeli Seiko búváróra reklám

A mérete 39 mm volt, ami mai szemmel nézve talán kisebbnek tűnik, de az akkori méretekhez képest nagyobb volt az átlagosnál. Szerkezete, a 6217 egy 17 köves mechanikus automata szerkezet volt. Három évig gyártotta a gyár ezt a modellt, mely akkoriban 13.000 yen-be került, vagyis drágának számított Japánban.

1967 – versenyben a legnagyobbakkal

Az 1964-es esztendő hozta el azt a lehetőséget, hogy a két gyártó, a Daini Seikosha és a Suwa Seikosha is elküldhette a saját szerkezeteit a svájci Neuchatel-ben rendezett „Observatory Competition”-ra, mely a gyakorlatban egy pontossági verseny, ahová a gyártók a legjobbnak tartott darabjaikat küldik rendszeresen.

Seiko Neuchatel 1967

Ám az első évben a szereplés csalódással ért véget, egyik gyár sem ért el jó helyezéseket a megmérettetésen. A japán mérnökök ezekből a tapasztalatokból okulva fejlesztették tovább rendületlenül az óráikat. Az 1967-es évben a Daini Seikosha 45 szerkezetet küldött újra Svájcba a Grand Seiko és King Seiko modellekből, és a kitartó munka meg is hozta a gyümölcsét.  A VFA (Very Fine Adjusted) szerkezetek a második és harmadik helyet szerezték meg, ami rendkívüli dicsőség volt a teljes japán óragyártásnak.

Seiko Neuchatel

Ez volt az utolsó év, hogy a neuchatel-i versenyt még a régi szabályok szerint tartották, így a SEIKO ezek után a genfi „Geneva Observatory” versenyre nevezett, ahol fantasztikus eredméynt ért el, a 4-10 helyezéseket mind elhozta, és ezzel az összesített első helyet is.

Seiko Geneve

A SEIKO végre az őt megillető helyre kerülhetett az óragyártás térképén a világban. Ezek után ismét egy új irányba kezdett fejleszteni, a hatvanas évek végével megjelentette az első qurtz szerkezetes karórát, amely azután majdnem térdre is kényszerítette a hagyományos óragyártást, erről a következő epizódban olvashatsz hamarosan.

 

A Seiko – Az örökség folytatódik

A Seiko történetét feldolgozó sorozatunk hamarosan folytatódik majd, az egyik legérdekesebb és talán a legnépszerűbb témával. A következő fejezetben elérkezünk a búvárórák megjelenéséhez, melyben a SEIKO azóta is az elsők között jár.

A sorozat eddig megjelent részeit itt megtalálod:

A Seiko örökség 1 – korai évek

A Seiko örökség 2 – A Seiko megszületik

A Seiko örökség 3 – A fejlődés időszaka